DALSZÖVEGEK

Gyémántmadár

Tüzet találtál, vizet kerestél                            Gyémánt madárra véletlen leltél                        Arany kalitkád fényesre tárjad                          Rajtad a sorsa e szép madárnak

 Ha madarad hív el kell, hogy menjél                  Hozzá a folyón gázlót keressél                              Ha kell, hát maradj, maradj miatta                    Nehogy a nagy zaj tán elriassza

Csőrébe halat neked kell fognod,                          Hisz ő teremt majd számodra otthont            Fészkére vigyázz, mint délceg kócsag                  Ne légy gátlója semmilyen jónak

Tündöklő tolla éke fejednek                        Gyémánt pecsétjét viseld szíveden                    Bús fejét bizton reád hajthassa                  Mosolygós lelked megvidámítsa

Röpülj utána, vigyázva útját                              Szárnyát ne szegje hegyeknek ormán                    S ormok tetején, ha megriad néha                            Szelíd szavakkal segítsd majd vissza

S ha egyszer majd szíve nyugodni készül                  S búcsúzni kell majd tőle legvégül                    Akkor se válj el, kövesd nyugodtan                      Hisz lelketek már rég egybe olvadt

Tüzet találtál, vizet kerestél                                Gyémánt madárra véletlen leltél                            Arany kalitkád fényesre tárjad,                                  Rajtad a sorsa e szép madárnak

Sárkánydal       

Dicső szent Györgyünknek legendáját nézem Régen letűnt korok szelleme az éjben         Motorok zajában szól az ősi ének                 "Cirkuszt, s kenyeret a népnek"

 Mindig leselkedik valahol egy sárkány     Feltörekvő hősök dárdáira várván                         De valahogy folyton célt téveszt e dárda       Minden cirkusz hiába

 Fénylő lampionok útjukra indulnak               Karöltve a széllel új világba jutnak                     Velük mennék, de eszembe jut                      Egyszer ők is csak lehullnak 

 Csalódott sárkányok könnyüket hullatják           Igaz szívű hősök álmait siratják                 Szépséges szüzeink fejüket lehajtják                 Nem, ők nem ezt akarták 

 Ellenségek egykor szemtől szemben álltak          Az erősebbek akkor megvédték a várad              De mi nem tudunk már hinni semmilyen mesének "Cirkuszt, s kenyeret a népnek" 

 Fénylő lampionok útjukra indulnak               Karöltve a széllel új világba jutnak                    Velük mennék, de eszembe jut                    Egyszer ők is csak lehullnak